Alföld - 48. évf. 7. sz. (1997. július)
Találkozni és kezdeni
Elölről, érdes, lassú
Munka, szikes, kövecses
Talaj, és tudjuk, nem lehet
Beszélni úgy, mint két hete,
Csak találkozni épp egy boltban,
Alkonyat előtt, wayang, unalmas
Árny- vagy bábjáték, az a rituális
Komédia, megkérdezni, miért?, és
Megválaszolni, mert fáradtabbak
Voltunk, rozsdásak, nem kezdődött,
Csak épp találkoztunk, a véletlen
Paskolt össze, aklában állni könnyű
Volt, egy játékostor könnyű kis
Szele, enyhén lúdbőrös engedelmesség,
Ez volt találkozni, nem, mondjuk,
Almáskert, ahol a közös termést szedni
Lágy időzés, dús gyümölcsmérleg, csak
Ez a hirtelen nagyon kemény talaj,
Belátható, felesleges szavak, átlábalni
Nehéz rögök, és végül, tudni, még rosszabb
Közérzet lesz külön haza, ismét egy
Átvirrasztott éjszaka után, amikor már
Emlék az a nyers fényű, koratavaszi
Alkony is a boltban, épp zárás előtt.
Egyszer írtam a zajainkról,
Azt hittem, hallgatják, és a
Csöndünkből megértik tán, ha
Lassan is, és kérdezik, mi
Történt itt, a válaszfal
Túloldalán, csak azt feledtem,
Épp elég nekik, sok is saját
Zajtérképük, hogy szöszmötölnek
Patkánymód, harapdálnak, cincognak,
Egerek, előbbre fúrnák még maguk,
Vakondokok, felénk, a vízvezetékük
Végvár, benn csemcsegnek, nyeldesnek,
Végtelen garat, kloáka, ott zubog a
Székletük, karnyújtásra, és zajtranzitban
Finganak, harákolnak, süketen, mint a
Fénytelen teakonyhák, hálófülkék,
Restibudik ragacstól eldugult szellőző-
Rácsai, e sötét függönyök, és úgy
Különböztetik szavunk a csöndünktől,
Mint poros ablakon a szürke fényeket.