Alföld - 48. évf. 7. sz. (1997. július)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Krasznahorkai László:

Egy mondat

(Metszet egy könyvből)

Ha a virágoknak szárnyuk volna,

az emberek közeledésére elrepülnének.

(M. M.)

Árnyék és költészete, emelte fel a hangját Korim,

amivel csak azt szeretné mondani,

hogy van, ami fölött a történelem

általában sem rendelkezik,

olyan azonban, ami ellene is mond

a szoros értelemben vett, a jelenlegi,

a lesből győzedelmes történelemnek,

olyan csak egy van,

a nemesek, a kiválóak és a nagyszerűek léte,

mert csak a nemes, csak a kiváló, csak a nagyszerű fogalma

szegezhető, vagyis szegeződhetne szembe ezzel a történelemmel,

annál a rendkívüli oknál fogva, hogy csupán

a nemest, a kiválót és a nagyszerűt nem lehet levezetni

az ilyen irányú történelemből,

az ilyen irányú történelemnek ugyanis

nincs szüksége, mondta Korim, semmi effélére,

mert az effélére csak a nemesség megléte esetén fennálló,

s ebben a meglétben alakuló,

valamelyest kiegyensúlyozottabb történelemnek van szüksége,

és ennek is azért, hogy ne forduljon rá

a mostani, a végzetes irányra,

amelyik, ez a mostani,

a nemesség tragikus hiányában,

a földi célszerűség ordenáré mód zavaros labirintusában,

most már zajlik

leállíthatatlanul,

s visszataszító megteremtőin keresztül

maga is tisztában van vele, hogy győzött,

és nem is tehet mást ebben a labirintusban,

mint hogy győz,

és csiszolja, csiszolgatja,

míg csak elképesztő tökélyre nem fejleszti önmagát,

végérvényesen.