Alföld - 48. évf. 3. sz. (1997. március)
I.
Mit-kinek-hogyan adja át spicli-jelentését egy konténerben rejtőzködő műanyag-flakon-besúgó? Hogyan destruál a romlott gyümölcs, sző erjedéses összeesküvést a krumplihéj, a kidobott félkesztyű, vagy a nylon zacskóba préselt, soha föl nem fedezett, megfojtott csecsemő? Kóbor kutya szimata lehetne: a Hivatal földerítője. Főnöke: embrió-korától nyugdíjas. A szagminta-jelentések elképzelt léggömbökben, fényük itt-ott ideig-óráig opálos. A konténer kisvilága: a romlott gyümölcs magába roskadt, már a kései darázs is finnyás.
II.
Az álmodható, a fejüket fölütő és máris lapuló kis emlékek, a dézsavű-töredékek, a hallucinációk hazára-házra lelhetnek a költők és írástudók könyveiben. A sör doboza munkanélküli, kidekorálva mint egy kivénhedt, de valaha kívánatos kurva. A sör a Szomjazás előkelő diplomatája az emberi hasban, attasé a hólyagban, elhunyt csekélység a vizeldében. Gyászlobogója csupán az egészségügyi krepp-papír. Ám a könyvtár - az alexandriai - az is leégett.
III.
Mondd, barátom, elképzelhetetlen-e, ebben az élőknek berendezett kies és pragmatikus világban, hogy az elhamvasztásra ítélt halottakból kinyerhető energiát privatizált hőerőművekben hasznosítsuk, mi, neves HoltHamvErg Társaság ál-békeidőben? Az energia kérdésben javulás mutatkozik. A krematóriumok részvényeit átadjuk a pékeknek. Egyelőre megoldatlan a temetőben elhantoltak bomlásából származó hőenergia hasznosítása. Félre az érzelgősséggel! Az álhumanista kegyelettel! Komolyan kell tanulmányoznunk a morbiditás filozofémáit! Az egyházi temetések elmaradnak, bánatpénzt fizetünk az Egyháznak!"
IV.
Mi az a por, pormacska, kosz" - csak így -, mi az a szutykos lakás? Pedáns háziasszonyok hisztériája, gerjesztve Takarító-vállalkozások és Porszívó-gyárak és Mosószer-művek reklám-ügynökei által? Szerelemféltése a közepes méretek fizikájának? Vegyétek elő a mikroszkópot. Tárgylemez alá a kosznak" minősítettek. Gyönyörűek a bonyolult szerves molekula-láncok! A szénatomok! Van-e csábítóbb egy koszos" haza-háznál-lakásnál!
V.
Váratlan volt a starking alma agresszív üvöltése, amikor beleharaptam:
a bögyöllődet mard helyettem, te szaros! El ne fasírozd bennem a húsomon hízó kukacot!
Kígyóvá vastagítom, polgára lesz az új Paradicsomnak!"
ő böködi majd orrával Évád keze felé az almát
(azaz: engem) és kecsesen átnyújt neked, Ádámom,
(beledug a szádba). A bennem fúrt furaton át
majd kisüvölt valaki újdondad Úr:
már megint a tudás fájának gyünyölcse!
VI.
Létezik legalább egy gyerek, mondjuk Kamcsatkán, aki sose látott-érintett narancsot. A módos világ Mikulás-riportereinek - ha odavetődnek - ők a kis inségesek. De többnyire az urak sem láttak a Hosszúfoki csatorna partján kalászosodó rizst.
Az u.n. Klimatikus Zóna inkább földhöz kötött jobbágy, tiszteletben tartva az izothermikus görbéket, mint hajózó kereskedő.
Foganófélben a merész Klíma-átrendező, aki a sarkkörökre kölcsönösen és egyértelműen leképezi a Rák-, meg a Baktérítőt. Akkor majd jégcsapokat tördelünk a mangrove bozótokról, és orchideát szakítunk az Antarktiszon.
VII.
Ti emberállatok, már megint kitelepítettetek a Paradicsomból!
S velem együtt az állat-állatokat is.
Azután a Paradicsom is kiűzetett önmagából.
Pascal úr elfújta a gyertyát - én akkor még bilin sem ültem - sóhajtott - olyan üres a Paradicsom, akár a Mgdeburgi gömbök jól zárt tartománya (Guericke polgármester úr hat - hat ökörrel kétfelé ugyan húzathatta.)
A végtelen tér örök csöndje megrémít."
VIII.
Majom a hűtőszekrényben,
Kígyó az infrasütőben.
Van egy vén természetrajz-tanár,
a kricsmiben ős-gyanakvással
magyarázza a civilizációs szerkentyűket:
Győz a biológia! Vivát adaptálás!
Eljön a korszak,
amikor maga a majom lesz a hűtőszekrény!
Jeges banán a gyomrában!
Maga a kígyó lesz az infrasütő,
és faljuk benne a csőben sült brokkolit!
IX.
A továbbiakban rászoktatom emésztőszerveimet
- noha legszívesebben füstölthalon, banánon
élnék, és asszonyi húson - hogy! faljam
fel, hosszas utazások során, a Föld összes
fővárosai külvárosainak valamennyi fából,
deszkából, iparilag préselt cement-töredékeiből,
hullámlemezéből kókányolt viskóját,
és egyéb járulékát. Kegyes
ragaszkodásom a megvetett járgányok irányában:
befalni a kizsigerelt motorokat és karosszériákat.
(Közben csak az égi madarak szaggatott és extatikus
csivolyára, és mélyebb csár-torkú
hörrögésére fülelnék.) Majd
jönne a bensőtt körzet! Az összes terjengő
kipufogógázt fölszippantva, és egészségesen
megemésztve, emberi gázzá átalakítva
szívják le az illetékesek. Azután
rákapok a városok elegánsabb luxus, majdnem
aviatikus felhőkarcingereire. Aprítom, akár
a nyers almalében pácolt avocadót. - Valaki
étlapos szorgalmazta ezt a salátát. Faltam
a közfalakat, dőltek, - a támpilléreket
rendre, rühelltem akkoriban a vasat, az acélt, meg
a betont. Falak híján a lakók lekopasztottan,
ingben, kieresztett gatyában meztelenül, ágyban,
fürdőszobában, konyhában kaparva késsel
a répát, italozásban várták
a Menedékhely K.F.T." embereit.