Alföld - 48. évf. 3. sz. (1997. március)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Marsall László

Karósor a látóhatáron

(részletek egy ciklusból)

I.

Mit-kinek-hogyan adja át spicli-jelentését egy konténerben rejtőzködő műanyag-flakon-besúgó? Hogyan destruál a romlott gyümölcs, sző erjedéses összeesküvést a krumplihéj, a kidobott félkesztyű, vagy a nylon zacskóba préselt, soha föl nem fedezett, megfojtott csecsemő? Kóbor kutya szimata lehetne: a Hivatal földerítője. Főnöke: embrió-korától nyugdíjas. A szagminta-jelentések elképzelt léggömbökben, fényük itt-ott ideig-óráig opálos. A konténer kisvilága: a romlott gyümölcs magába roskadt, már a kései darázs is finnyás.

II.

Az álmodható, a fejüket fölütő és máris lapuló kis emlékek, a dézsavű-töredékek, a hallucinációk hazára-házra lelhetnek a költők és írástudók könyveiben. A sör doboza munkanélküli, kidekorálva mint egy kivénhedt, de valaha kívánatos kurva. A sör a Szomjazás előkelő diplomatája az emberi hasban, attasé a hólyagban, elhunyt csekélység a vizeldében. Gyászlobogója csupán az egészségügyi krepp-papír. Ám a könyvtár - az alexandriai - az is leégett.

III.

Mondd, barátom, elképzelhetetlen-e, ebben az élőknek berendezett kies és pragmatikus világban, hogy az elhamvasztásra ítélt halottakból kinyerhető energiát privatizált hőerőművekben hasznosítsuk, mi, neves HoltHamvErg Társaság ál-békeidőben? „Az energia kérdésben javulás mutatkozik. A krematóriumok részvényeit átadjuk a pékeknek. Egyelőre megoldatlan a temetőben elhantoltak bomlásából származó hőenergia hasznosítása. Félre az érzelgősséggel! Az álhumanista kegyelettel! Komolyan kell tanulmányoznunk a morbiditás filozofémáit! Az egyházi temetések elmaradnak, bánatpénzt fizetünk az Egyháznak!"

IV.

Mi az a por, pormacska, „kosz" - csak így -, mi az a szutykos lakás? Pedáns háziasszonyok hisztériája, gerjesztve Takarító-vállalkozások és Porszívó-gyárak és Mosószer-művek reklám-ügynökei által? Szerelemféltése a közepes méretek fizikájának? Vegyétek elő a mikroszkópot. Tárgylemez alá a „kosznak" minősítettek. Gyönyörűek a bonyolult szerves molekula-láncok! A szénatomok! Van-e csábítóbb egy „koszos" haza-háznál-lakásnál!

V.

Váratlan volt a starking alma agresszív üvöltése, amikor beleharaptam:

„a bögyöllődet mard helyettem, te szaros! El ne fasírozd bennem a húsomon hízó kukacot!

Kígyóvá vastagítom, polgára lesz az új Paradicsomnak!"

ő böködi majd orrával Évád keze felé az almát

(azaz: engem) és kecsesen átnyújt neked, Ádámom,

(beledug a szádba). A bennem fúrt furaton át

majd kisüvölt valaki újdondad Úr:

már megint a tudás fájának gyünyölcse!

VI.

Létezik legalább egy gyerek, mondjuk Kamcsatkán, aki sose látott-érintett narancsot. A módos világ Mikulás-riportereinek - ha odavetődnek - ők a kis inségesek. De többnyire az urak sem láttak a Hosszúfoki csatorna partján kalászosodó rizst.

Az u.n. Klimatikus Zóna inkább földhöz kötött jobbágy, tiszteletben tartva az izothermikus görbéket, mint hajózó kereskedő.

Foganófélben a merész Klíma-átrendező, aki a sarkkörökre kölcsönösen és egyértelműen leképezi a Rák-, meg a Baktérítőt. Akkor majd jégcsapokat tördelünk a mangrove bozótokról, és orchideát szakítunk az Antarktiszon.

VII.

Ti emberállatok, már megint kitelepítettetek a Paradicsomból!

S velem együtt az állat-állatokat is.

Azután a Paradicsom is kiűzetett önmagából.

Pascal úr elfújta a gyertyát - én akkor még bilin sem ültem - sóhajtott - olyan üres a Paradicsom, akár a Mgdeburgi gömbök jól zárt tartománya (Guericke polgármester úr hat - hat ökörrel kétfelé ugyan húzathatta.)

„A végtelen tér örök csöndje megrémít."

VIII.

Majom a hűtőszekrényben,

Kígyó az infrasütőben.

Van egy vén természetrajz-tanár,

a kricsmiben ős-gyanakvással

magyarázza a civilizációs szerkentyűket:

„Győz a biológia! Vivát adaptálás!

Eljön a korszak,

amikor maga a majom lesz a hűtőszekrény!

Jeges banán a gyomrában!

Maga a kígyó lesz az infrasütő,

és faljuk benne a csőben sült brokkolit!„

IX.

A továbbiakban rászoktatom emésztőszerveimet - noha legszívesebben füstölthalon, banánon élnék, és asszonyi húson - hogy! faljam fel, hosszas utazások során, a Föld összes fővárosai külvárosainak valamennyi fából, deszkából, iparilag préselt cement-töredékeiből, hullámlemezéből kókányolt viskóját, és egyéb járulékát. Kegyes ragaszkodásom a megvetett járgányok irányában: befalni a kizsigerelt motorokat és karosszériákat. (Közben csak az égi madarak szaggatott és extatikus csivolyára, és mélyebb csár-torkú hörrögésére fülelnék.) Majd jönne a bensőtt körzet! Az összes terjengő kipufogógázt fölszippantva, és egészségesen megemésztve, emberi gázzá átalakítva szívják le az illetékesek. Azután rákapok a városok elegánsabb luxus, majdnem aviatikus felhőkarcingereire. Aprítom, akár a nyers almalében pácolt avocadót. - Valaki étlapos szorgalmazta ezt a salátát. Faltam a közfalakat, dőltek, - a támpilléreket rendre, rühelltem akkoriban a vasat, az acélt, meg a betont. Falak híján a lakók lekopasztottan, ingben, kieresztett gatyában meztelenül, ágyban, fürdőszobában, konyhában kaparva késsel a répát, italozásban várták a „Menedékhely K.F.T." embereit.