Alföld - 47. évf. 10. sz. (1996. október)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Kovács András Ferenc

Háfiz sírhalma mellett

Költelmi játszadozások

Csokonai Vitéz Mihály és

Szilágyi Domokos emlékére

Hol jázminos lugasban

Bimbóz a kézigránát,

S édes lebággyadással

Bombáz az elbukó nap

Zuhanva gödrös égből,

Hová bosnyák vagy afgán

Fohásza föl se hat tán!

Se vad balkáni jajszó,

Se Baktriának átka:

Tadzsik káromkodása!

Se türkmén, kirgiz, üzbég

Buzgó szentségelése...

Se Kurdisztán veszése,

Se Kaspikum nyögése...

Se Hindukus, se Kásmír

Igazhívő imája

Nem törhet mennyekig már!

Ha jázminos lugasban

A barna, kondor ifjak

Gyűlnek begyezni rózsát,

S az ágyúcsők körülte

Fennállva udvarolnak,

Szerelmeket lehellőn:

Hogy tudsz nyugodni, Háfiz?

Ha jázminos lugasban

Tölcséres táncba rándul

A Tigris és az Indus...

A fársi tartomány füst:

Pandzsáb s a perzsa felföld

Mesés vidéke tűzben,

Aléltan olvadozva...

Hogy tudsz nyugodni, Háfiz?

Ha jázminos lugasban

Oltára áll a vésznek,

S a fölperzselt ligetben

Méhdördülésre rengnek

Rózsák, sirászi tornyok,

Kék Ispahán csodái...

Hogy tudsz nyugodni, Háfiz?

Közömbös már a menny... Nem

Zöld kárpitot lobogtat,

Csak szemfedőt... S az alkony,

Mint vérnarancs hasad szét...

Nimfák vonítnak égre -

Hogy tudsz nyugodni mégis

Nyakig merülve mézben?

Te parfőm-szelletekbe

Bepácolt és bemártott,

Te metrum múmiája

Mutass fügét a diccsel

S a giccsel is csicsásan

Bagzó egzotikumnak...

Mulass Kulőr-lokálban

Anakreontikával,

Ki csábos, oh, ki szajha:

Szavaidra rá se kettyint!

De ha filmilek zenegnek,

De ha géppisztoly, revolver

Trilláz bájdús duókban:

Te se bánd, legyél gavallér!

Anakreontikáddal

Légy kellemes poéta:

Anakreontikádnak

Tapadj a ritmusára

A fölizzó lánglugasban!

Hogy tudsz nyugodni, Háfiz,

Ha az unszoló „ugass!"-ban

Pokol pezseg szemedben,

Örömsikoly vöröslik:

A korparancs, közerkölcs

A szűdbe vackolódik!

S egy újságcikkbe zártan

Száz verselők danolnak,

Nagy citromsorban állva:

De mék tud énekelni?

De mék tud énekelni,

Hogy kecskebéka tátog,

Mivel fűzfára mászott

Egy légüres ligetben!

Merő anakronizmus,

Hogy összhangozni mersz még,

Bár csak vakogni tusz már -

Nem is lehetsz te költő,

Mert muszlimnak se vagy jó!

Ocsúdj valódra, Háfiz:

A költészet ma ráfiz-

Etés... Dalnak keletje:

Pofádnak perkeletje...

Plusz némely orientál:

Ki, merre orientál,

Élet s halál ha tentál?

Papírt zabálva tentáll

A penna, s egyrakásra

Rossz rímeket ropogtat,

Vagy írógép tüzel sort,

S ahlántékon kopogtat

A sorsukáz, közízlés:

Feledni kő Sirászot

Meg egyéb művészi frászot,

Mi ráz, vagy már kirázott!

„Balekké lesz ki rászok!

Neked se nem szabadna,

Csak dallni ős tökélyrűl,

S noha hangod fennakadna:

Maradni tősgyökérül!)

Remegvén más fenéket

Úgyis kijár tenéked!

Jövőd jelenbe fárad,

Szavad magára várat:

Ki boldogabb tenálad?

Boldogságod majd felvet!

Hirdethetsz újdon elvet:

„Írtam, de mégsem érzek

Nehéz fejembe terhet!"

A lázpiros lugasban,

Ha lelked néha rávisz,

Ne költs potomra verset:

Nyugodj békébe', Háfiz!

Lelohadt tán rég a merszed,

Henye múzsák sem kegyelnek:

Bocsáss meg érte, Háfiz!

A poéta hol komoly, hol

Fura szerzet, zsenge gyermek:

Szabad tán (s mért ne, Háfiz?),

Aki álmokat szemelget,

S elhullt szavak porában,

Mint szent az Alkoránban,

Csak úgy, kedvére játszik.

(Kolozsvár, 1982 - Marosvásárhely, 1995)