Alföld - 47. évf. 10. sz. (1996. október)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Barna T. Attila

A semmi

A kedves patakot követve önfeledten

kiballagtam gyermekkoromból

a semmibe -

A túlsó parton segítek, nyolcévesen,

virágárus nagyanyámnak,

szedni csokorba a barkát.

Nagyapám is jött, zsongó

méhkaptáraihoz mézért,

szenderegni ledőlt,

az erdőszélen aranyló,

hullámzó árvalányhajtenger

ringassa mindörökké -

Nézem, nézem az innenső partról.

Lábam előtt a pataknak

felszíne sötét, nem látom

apró kavicsait, hangtalanul fut

a semmiben -

Kinek testére...

Kinek testére Jézus titka rámeztelenedett,

A szemérmetlenség századában

A csontig télben sem didereg

jaj a fűszál

madár véres szemű véres combú rohanó

madár a dombon

véred korbácsa csattan

a combjaid között görnyedő

fűszálakon ölelésem után

a fűszál zöld hulla

jaj a fűszál

Pirkadatkor

átvágott torkú kakasunk kukorékol a tóban

Senkinémasága

a tenger hetedik csattanására

hazaérni - vakon

turkálni hetedik tested kavicsai között

sebfigyelem

senkinémasága