Alföld - 47. évf. 6. sz. (1996. június)
Mulatni kell. Azon amin lehet.
Most például azon hogy nincs mivel
fűtenünk és látszik a lehelet...
Nem cserélnék én senkivel:
Elmondhatom hogy oly világban éltem
ahol egy Arany Ady vagy Allan Poe
- miként azt Rilke írja az Apolló
torzóban - változtatták meg az éltem.
De mások is - a fene egye meg!
Egyszerűbb ez tán mint az egyszeregy
- csak megtanulni fájóbb -:
Aki keres - ez a gond - az talál. Jót
abban is amiben nincs is talán.
S ha mégsem talál - valami találót
mondani végül arra is talál!
Vonítunk: én a gyenge lámpafényben
az eb a holdvilágtól fényes éjjben.
És egyelőre másra ne is számíts.
Kétezervalahányban majd - talán - így
beszélnek: - Volt egyszer egy háború.
Az arra éhes tömeg a tabu-
témákat míg jóízűen fogyasztja
kedélytelen gyomorbajos tanú
tán a szobámban ülök kifosztva
előttem egy pohárka merlot
de nekem akkor már semmi sem lesz jó
- képtelen leszek rászokni a jobbra.
Ki itt belépsz
ha fáradt vagy... mindenesetre nézz szét
- a földre hogy leüljél - van e két szék.
Ebbe is beletanulok?
A buszok egyre ritkábban de járnak
még. Mikor nagyon szorult a hurok
eleink óceánjárókra szálltak
és az irány: Nyujork!
A helyzet az hogy - legalább is elvben -
európaiak s utasok vagyunk:
életünk folyik a szokott mederben
amíg meg nem halunk - ha nem csalunk
s élünk tovább a nyelvben.
Elmúlt fél hét. Nem szűnt meg ez a járat?
Jurop iz still - írta Petőfi - sztill agén...
Fizetnünk kell. De milyen árat?
Nálunk hirtelen támad fel a szél
és úgy fúj hogy a szem könnybe lábad.
...Többek között az orvostudomány
gyors fejlődése is mindegyre újabb
találós kérdéseket konstruál.
Tkp. szeretem az újat
de hogy mit érez az aki arra vár
hogy beteg szívét egy jobbra cseréljék
- ebben látva az utolsó esélyét -
míg a műtőben élet és halál
közt lebeg a lehetséges donátor
már nem vagyok végiggondolni bátor.
Félő hogy amikor
a nagyok dolgába avatkozom
mindig hiszterikus leszek szeszélyes
ha elmarad az atyai pofon.
De csak jövőre leszek ötvenéves.